Veres Miklós: Vasárnapi utazás

Sárgarépa ez a busz,
csont a vezetője.
Petrezselyem - kalauz
kiabál belőle:
Karfiol Karcsi,
Karalábé Klári!
Leves - város, végállomás,
tessék már kiszállni!

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Én még kicsi fiú vagyok

Én még kicsi fiú vagyok,
Sokat nem is kívánhatok.
Egy pár tojást várok,
S azzal elsétálok.

Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem

Kicsi szívem kicsit ér,
mégis minden belefér,
belefér a nagyvilág
belefér a rügyes ág,
belefér a kerek ég?
sivatagban a tevék,
hajókkal az óceán,
labdával a kisleány,
erdő alján suta nyúl,
a farkas, ha lelapul,
kicsi szívem kicsit ér,
a fájás is belefér,
//belefér a temető
búcsút intő keszkenő,//
mély ránc a homloko(d)mon
belefér, ha akarom.
//Jaj, hogy is van, hogy te nem
kopogtatsz a szívemen?//

Csinálok én ott helyet,
puha ágyat is vetek,
betakarlak felhővel,
elringatlak szellővel,
szegény szívem megdobban,
megcsókollak álmodban.
Kicsi szívem kicsit ér,
neked adom semmiért.

Ez a kapa, ez a kasza...

Ez a kapa, ez a kasza,

Ez meg itt a faragószék!

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Ez a hosszú, ez a kurta,

Ez meg itt a véres hurka.

Hosszú, kurta, véres hurka,

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Ez egyenes, ez a görbe,

Ez meg itt a fakereke!

Egyenes, görbe, fakereke,

Hosszú, kurta, véres hurka,

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Ez itt a kés, ez a villa,

Ez meg itt a koppantója.

Kés, villa, koppantója,

Egyenes, görbe, fakereke,

Hosszú, kurta, véres hurka,

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Ez a gólya, ez az orra,

Ez meg itt a gólya tolla!

Gólya orra, gólya tolla,

Kés, villa, koppantója,

Egyenes, görbe, fakereke,

Hosszú, kurta, véres hurka,

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Ez a Zsuzska, ez a lánya,

Ez meg itt az unokája!

Zsuzska, lánya, unokája,

Gólya orra, gólya tolla,

Kés, villa, koppantója,

Egyenes, görbe, fakereke,

Hosszú, kurta, véres hurka,

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Ez az öcsök, ez a vöcsök,

Ez meg itt a tejes köcsög,

Zsuzska lánya, unokája,

Gólya orra, gólya tolla,

Kés, villa, koppantója,

Egyenes, görbe, fakereke,

Hosszú, kurta, véres hurka,

Kapa, kasza, faragószék!

Ó, be szép! Ó, be szép!

Ez a derék faragószék.

Mosdjál, mosdjál, kismenyecske

║׃ S m s m fm r d׃║׃ ss sl sf m׃║ s m s m fm r d
Mosdjál, mosdjál, kismenyecske.
Kendőzz, kendőzz, kismenyecske.
Kistehened fejetlen
A szobád is söpretlen
ölelj, csókolj, akit szeretsz!

║׃ Ss sl sf m ׃║ mr mr dd s ms fm rr d
Ezt szeretem legjobban
Ezzel táncolok jobban, (sf mr dd l sf mf mr d)
vége, vége mindennek,
vége a szerelemnek!

Gryllus Vilmos: Szúrós gombóc

Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra, 
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.

Gryllus Vilmos: Tigris

Sárga-fekete, sárga-fekete:
jön a dzsungel fenegyereke!
Fekete-sárga, fekete-sárga: 
tűzként lobban szeme lángja.

Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Sárga-fekete, sárga-fekete:
minden állat az eledele!
Fekete-sárga, fekete-sárga: 
Éles karmát belemártja!

Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,

fa alatt egy kisleány.

Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.

Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.

Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,

nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.

De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.

És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.

Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,

sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.

S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

Anyukám, anyukám

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.

Bidres-bodros

Bidres-bodros bárány, szalag van a lábán.
A nyakában csengő, vezetgeti Gergő.
Úgy sétál a bárány, mint egy kis királylány.
Kényeskedő fajta: új ruha van rajta.
Gergő se akárki! Ő meg a királyfi,
S kincse, királysága: kicsi báránykája.

Zelk Zoltán - A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyőltek, selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: "Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek...

Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!

Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, - ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: "Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!

Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve...
"No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" - kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...

Repülnek a madarak

Repülnek a madarak, (oldalt karlengetés)
csattog a szárnyuk. (tapsolás)

Áll a baba

Áll a baba, áll,
mint a gyertyaszál.

Húzz-húzz

Húzz-húzz engemet,
Én is húzlak tégedet,
Amelyikünk elesik,
Az lesz a legkisebbik.