A kecske

Volt egyszer hej, de rég, egy tarka-barka rét,
Ott láttam én egy ugri-bugri kis kecskét.
Egyre mekegett, mekegve remegett,
Egyre mekegett, remegve, mek, mek, mek.

Csak fut, amerre lát, fut árkon-bokron át,
Mert ellopott egy kövér fejű káposztát.
Egyre mekegett...

A káposzták között evett meg öt tököt,
Hát másnapra a bíró elé vitték őt.
Egyre mekegett...

A szegény kis kecskét ott vádolni kezdték,
És három napra a dutyiba ültették.
Egyre mekegett...

Ott három napon át csak egyre sírdogált,
Majd messze futott, hogy a lába meg sem állt.
Egyre mekegett... "