Mosdjál, mosdjál, kismenyecske

║׃ S m s m fm r d׃║׃ ss sl sf m׃║ s m s m fm r d
Mosdjál, mosdjál, kismenyecske.
Kendőzz, kendőzz, kismenyecske.
Kistehened fejetlen
A szobád is söpretlen
ölelj, csókolj, akit szeretsz!

║׃ Ss sl sf m ׃║ mr mr dd s ms fm rr d
Ezt szeretem legjobban
Ezzel táncolok jobban, (sf mr dd l sf mf mr d)
vége, vége mindennek,
vége a szerelemnek!

Gryllus Vilmos: Szúrós gombóc

Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra, 
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.

Gryllus Vilmos: Tigris

Sárga-fekete, sárga-fekete:
jön a dzsungel fenegyereke!
Fekete-sárga, fekete-sárga: 
tűzként lobban szeme lángja.

Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Sárga-fekete, sárga-fekete:
minden állat az eledele!
Fekete-sárga, fekete-sárga: 
Éles karmát belemártja!

Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,

fa alatt egy kisleány.

Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.

Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.

Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,

nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.

De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.

És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.

Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,

sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.

S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.