Este jó, este jó,
este mégis jó,
apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak
a fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok
szállok én is ,mint a füst,
mert könnyú vagyok.
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet.
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.
Altatónak énekelgette anya, mikor még pici voltam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése